fotó: ENV
GYÖNGYCICA - Bead-cat - Perlenkatze
ENV - gyöngyékszer - bead jewelry - Glasperlenschmuck

2009. szeptember 29., kedd

Hány óra van?





Szeretem, ha a dolgok passzolnak egymáshoz: a táska a cipőhöz, a póló a zoknihoz, a nyaklánc a fülbevalóhoz és nincs ez másként az órákkal sem. Ráadásul egy ékszer órával minden kiegészítőt össze lehet hozni egymással. Csak szettet kell készíteni :)

2009. szeptember 28., hétfő

Menyasszonynak, menyecskének








Két esküvőre is volt alkalmam észereket készíteni az idén.
Az egyikre rendhagyó módon nem nyaklánc, hanem egy hajháló volt az igény, melyhez a ruhára varrt igen mutatós csipke adta az alapot.

A másik egy nyakék volt, mely az amúgy is díszes, de gyönyörű ruha méltó kiegészítője lehetett.

Köszönöm a hölgyeknek a képeket :)

2009. szeptember 27., vasárnap

Buliban voltunk




Buliba készült a család, így gyorsan indulás előtt készítettem pár képet.
Látszik, hogy jó kedvvel indultunk neki az éjszakának, és milyen jót roptunk a Cool Miners zenéjére!
A képen két nagy kedvenc készítési módom látható, a hússzínű-fekete rozetta medálos nyaklánc, valamint a lánccal és dróttal készített bizsu. Mindkettő nagyon a szívemhez nőtt.

2009. szeptember 23., szerda

Zöld erdőben jártam...



Ezt az egyik legújabb munkámat örömmel készítettem, mert egy nagyon kedves ismerősöm kérte tőlem úgy, hogy pontosan tudta mit szeretne, a kagyló korongokat és a fém kiegészítőket is hozva magával.
Andinak :)

2009. szeptember 21., hétfő

Dobrodosli!












Délen jártunk az Adrián. Ezzel a pár képpel szeretném megmutatni milyen szép és elbűvölő a tenger, bár csak egyszer fürödhettünk, mert NAGYON HIDEG VOLT...

Ámde megmásztunk végre egy horvát hegyet (de nem találtuk meg a barlangot, amit pedig helyi nevezetességként reklámoztak), kétszer is kora hajnalban keltünk (pedig nem az erősségünk), hogy láthassuk Dubrovnikot, majd Mostart, Splitből kihajózva sirályok kísérték utunkat a tengeren (közben csoportos fotózáshoz pózolva:), havercicát etettünk Bolban, negyedszerre voltunk Primostenben (a leggyönyörűbb naplemente és egyik kedvenc éttermünk városában), ettünk szuper steaket Sarajevoban (a tulaj vitt el az óvárosba az autójával), megcsodáltuk Trstenot és megtanultunk rengeteg szót a horvátoktól.
Szagoltuk a piszkot Dubrovnik óvárosában, és nem tudtunk leülni sehová, csak beülni sok pénzért (de nem tettük), nem hagytuk magunkat átvágni Splitben a piacon, és jóval olcsóbban vettünk föl pénzt saját bankunk automatájából, mint nem saját bankétól, néztük ahogyan a falvakban a helyiek golyóznak esténként, elviseltük a rengeteg büdös (modern ?) autót és kompot, ittunk méregerős kávékat, élveztük a fantasztikusan fényes éjszakai égboltot, magunkba szívtuk a hegyekről a tenger illatát, látványát és irigyeltük a vitorlázókat.... és vettünk csacsit Neumban :).
Örültünk, hogy most a "rossz" idő miatt másképp is megismerhettük Horvátországot és Boszniát! Mindenkinek ajánlani tudom a hegyi utakat (főleg Makarskáról Mostar felé), a táj szépsége és nyugalma elvarázsol. Remélem a képekkel egy kicsit mindenkit...

2009. szeptember 11., péntek

Gyöngyfűzés (X)










Rozetta, Rózsa (lat. Rosa): 1. termesztett kerti dísznövény. Változatos alakja és virágszíne, kellemes illata és sokféle felhasználhatósága miatt évezredek óta ismerik, már az emberiség legkorábbi írásos feljegyzései megemlékeznek róla. Az ókori Közel-Kelet birodalmai, az egyiptomiak, görögök és rómaiak egyaránt igen kedvelték. A kereszténység első századaiban pogány kultusza miatt termesztését tiltották. A rózsakultusz második nagy felvirágzása az arabok európai hódítása nyomán következett be. Sok ázsiai eredetű rózsafaj került Európába és a rózsa hamarosan a kolostorkertek kedvelt virága, gyógynövény, egyházi szimbólum, majd világi jelvény (heraldikai rózsa), legendák tárgya (pl. Árpád-házi Szent Erzsébet legendája) lett. Népszerűsége a középkor vége felé újra visszaesett, majd a reneszánsz virágszeretete ismét fölújította. A 18. sz.-ban a kínai rózsafajták európai megjelenése adott újabb nagy lendületet a rózsatermesztésnek. – Mo.-on a középkor óta jól ismert, a kolostorkertek és a várkertek nagy becsben tartott virága volt. Közkedveltségéhez hozzájárul az oszmán-török hódítás rózsakultusza (a rózsa az iszlám szent növénye), ennek emléke a budai Rózsadomb is. A rózsa évszázadok óta a szerelem szimbolikus virága. Nagy népszerűségét valószínűleg ennek is köszönhette. A magyar népköltészetben a leggyakoribb szerelmi jelkép, a szerelmes legény vagy leány kedvelt megszólítása. – 2. A rózsa a népművészeti növényi ornamentika legáltalánosabb díszítőeleme, a parasztság a mértanias díszítés kerek elemeit is rózsának értelmezi, sőt helyenként a négyzeteseket is. Formájára nézve a rózsa lehet felülnézetes virág, azaz rozetta vagy keresztmetszetes, kerekded virág, gyakran a gránátalma sokféleképpen továbbalakított variánsait is rózsaként kezelik. A rózsa általában erősen stilizált motívum, természethűségre törekvő változatok lényegében csak a századfordulótól jutnak egyes területeken és műfajokban erősebben uralomra. Az egyes rózsamotívumokat az alkotók különféle jelzőkkel különböztetik meg, amelyek néha az eredetre is utalnak, mint a matyóknál a szűcsös rózsa, szűcsrózsa, szűrrózsa.
/mek.niif.hu/

2009. szeptember 9., szerda

Egy kis kézügyesség, egy kis fortély, és olcsón egyedi kiegészítőket varázsolhat





Hozzávalók a nyaklánchoz: 4 m viaszolt szál (könnyebb ráfűzni a gyöngyöt, ha pillanatragasztóval megpötyögtetjük a végét, hogy merev legyen), 82 db különböző színű és méretű gyöngy (fontos, hogy a gyöngylyukon átmenjen a viaszolt szál), pillanatragasztó, olló



Elkészítése:
- Vegyük kézbe a 4 m viaszolt szálat és a felénél kössünk rá egy csomót, majd egyik oldalon fűzzünk fel egy gyöngyöt, majd szorosan mögé készítsünk még egy csomót. (kép 01)
kép 01


- Egyujjnyira (1-1 és fél cm) a gyöngytől kössünk egy újabb csomót, fűzzünk fel egy másik gyöngyöt, majd rögzítsük egy másik csomóval. (kép 02)
- Haladjunk a fenti módszerrel tovább a 41. gyöngyig, majd térjünk vissza a szál közepéhez és készítsük el a nyaklánc másik felét is ugyanígy. (kép 03)
kép 02

kép 03

- Mikor itt is felfűztük az utolsó gyöngyöt, a legvégső csomónál vegyük a viaszolt szál mindkét végét és együtt kössük meg csomóra, az egyik gyöngy mellett, de a másik szálon lévő gyöngytől egyujjnyival távolabb. (kép 04)
kép 04

- Vágjuk le a felesleget közel a csomóhoz, és cseppentsünk a végére egy kevés pillanatragasztót, hogy ne bomoljon szét.
-------------------------------------------------------------

Hozzávalók a karkötőhöz: 2 m viaszolt szál (16-17 centis csuklókerületű hölgyeknek), 34 + 3 db különböző színű és méretű gyöngy, pillanatragasztó, olló

Elkészítése:
A fenti technikával - azzal a különbséggel, hogy itt 2 m szállal és 34 db gyönggyel dolgozunk. A záró csomó után nem vágjuk le azonnal a felesleget, hanem felfűzünk még 1 db illetve a másik szálra 2 db gyöngyöt a korábban ismertetett módon, hogy változatosabb legyen az ékszerünk. A kész karkötőt többször áttekerve a csuklón hordhatjuk, de akár nyakláncként is funkcionálhat.
-------------------------------------------------------------

Hozzávalók a fülbevalóhoz: 1 pár fülbevaló alap, 2 db, egyenként 30 cm viaszolt szál, 12 db különböző színű és méretű gyöngy, pillanatragasztó, olló
Elkészítése:
- Az egyik fülbevaló alap karikáján keresztülfűzzük az egyik 30 cm-es szálat, majd a szál két végét összefogva, áthurkolva kötünk egy csomót az alaphoz közel. (kép 05)
kép 05


- Az egyik szálra felfűzünk 1 db gyöngyöt, majd egyujjnyira csomót kötünk, majd felfűzünk még 2 db gyöngyöt és kétujjnyira megint csomót kötünk.
- Ugyanezt a műveletet elvégezzük a másik szálon is, csak épp eltolva a csomókat az előző szálhoz képest, hogy a gyöngyök ne egymás mellé kerüljenek, amikor fülünkben lóg a fülbevaló. (kép 06)
kép 06


- A felesleget levágjuk. Majd ugyanígy elkészítjük a párját. (kép 07)
kép 07


Köszönet Ritának és Lindának! :)

2009. szeptember 8., kedd

Gyöngyfűzés (IX)







Gyűrű, karika alakú ékszer, mely a kéz ujjainak tövét körülöveszi. Készülhet önellátó szinten természetes ásványi, növényi, állati anyagokból. Készen vett ipari termékekből házilag is összeállíthatják. Specialisták és hivatásos iparosok fémből készítik (ékszer). Lehet füzérszerű, de általában merev, zárt karika. Képezhet gyűrűt pár soros spirál is. Legegyszerűbb a karikagyűrű: egyenletes szélességű abroncs. A fejesgyűrű feje a kézhát felől vagy magából az abroncsból kiszélesített szakasz, vagy külön felerősített fémdísz, esetleg ékkő. Az alföldi réz pásztorgyűrűk fején geometrikus bevert dísz volt. Ha a kerek, ovális vagy szögletes fej sima lap, vagy kis vésett virágmotívum, esetleg monogram van rajta, pecsétgyűrűnek hívják, ezzel különböztetve meg a köves gyűrűtől, amelyen általában 3 db, kétféle színű kő van a karika mentén sorba rakva. – A 19–20. sz.-i parasztviseletekben elég jelentős, főként ötvösközpontok körül. Elsősorban nők viselik, ünnepen. Fizikai munkavégzéskor, hétköznap leveszik. A felnőtt ifjúság ékszere a réz- vagy ezüstgyűrű. A 19. sz. végéig valamelyik kezük középső vagy kisujján hordták a gyűrűt. Később tették csak a negyedik, népi megjelöléssel „nevetlen ujj”-ukra. Erősebben ékszerkedvelő vidékeken (pl. a D-Duna mente) a nők mindkét kezük több ujjára, néha mutatóujjukra is húztak 1–1 vagy 2–3 gyűrűt is. Lányok szerelmi ajándékként egyszerre többet is kaptak a legényektől vásárok, búcsúk alkalmával. Amikor a 20. sz.-ban a parasztviseletekben elterjedt a jegygyűrű, eleinte ezek szolgáltak arra a célra is, csak később váltotta fel őket az ezüst, majd arany karikagyűrű. Legtöbben csak az esküvői szertartásra vették fel, akkor is kölcsönkapták. – A kéz ujjain viselt gyűrűféléket a magyarok a honfoglalás előtt is hordták. A 11–13. sz.-ban a köznép bronz- és ezüstgyűrűt viselt. A középkorban csak a menyasszony kapott jegygyűrűt, a barokk korban már a vőlegény is. Akkor már a „gyűrűsujjon” viselték. Az úri viseletekben a 17. sz. óta karikagyűrűt adnak eljegyzésre.
/mek.niif.hu/